1. Mely fotográfusok inspirálták, és hogyan befolyásolták az alkotói folyamatokat?
1976-ban, 18 éves koromban Hefelle József mutatott először számomra izgalmas képeket a szakiskolában. Ezek Yousuf Karsh portréfotói voltak, és megváltoztatták a gondolkodásomat a fényképezésről. Hruscsovról, a szovjet pártfőtitkárról készített két képről van szó. Az egyik a fotómodellnek, a másik pedig neki volt fontos. Az első kép nélkül soha nem készülhetett volna el a második. Churchillről készült képe is legendássá vált. A fáma szerint a műteremben vadul szivarozó angol miniszterelnök kezéből hirtelen kikapta szivart, majd exponált. Hihetetlen dühös, elszánt kép született. A Life magazinban kétszer is publikálták. Először belső, egészoldalas kép lett, később, 1945-ben, újra címlapra került. (Mindkét lap megvan a gyűjteményemben.)
Egy év múlva, 1977-ben az Új Tükör című lap tanulója lettem. Közvetlenül Révész Tamás tanulója, de Szalay Zoltán is sokat foglalkozott velem. Révész Búcsú a cigányteleptől című kiállítása és könyve is fontos felismerést és kiállást mutatott számomra.
1995 körül Josef Koudelka volt vendégségben nálunk (hozta a hálózsákját, a nappalinkban aludt, alig akarta elfogadni a felkínált kanapét) és amikor levette könyvespolcomról Révész Tamás albumát, ledöbbent. Nagyon tetszett neki és azt mondta, hogy ezt Csehországban még most sem lehetne kiadni.
Biztos, hogy nyomot hagyott bennem a szakiskolában szintén oktató Baricz Kati hozzáállása, maximalizmusa és kísérletezőkedve.
Urbán Tamás képei és témaválasztásai is magukkal ragadtak. Szerettem volna hasonlóan jó képsorozatokat készíteni.
Szalay Zoltán, Hemző Károly, Gera Mihály, és kortársaim; Kiss-Kuntler Árpád, Habik Csaba és Szigeti Tamás sokat segítettek ebben.
Kattintson a linkre : https://punkt.hu/2021/02/13/5kerdes-bankuti-andras/