Nagy napra készült a Nikon augusztus 23-án. Tokióban és a világ több nagyvárosban, köztük Budapesten is, bemutatták új csodafegyverüket a Nikon Z 7-es és Z 6-os fényképezőgépet. A profi és igényes fotográfusok táborát célozzák meg minőségben és árban is.
Bár a sajtótájékoztató napját korábban találgatások előzték meg, a kiszivárgott hírek, majd az interneten keringő fotók alapján biztossá vált, hogy bekövetkezik végre, amit a szakma évek óta vár: az egyik legnevesebb fényképezőgép gyártó piacra lép full-frame tükörnélküli gépvázával. Természetesen vártuk a hozzá illeszkedő új objektíveket is. Na, meg egy átalakítót, hogy a régebbi objektíveket is használhassák tulajdonosaik.
A Nikon megadta a módját, a világ minden részéről Tokióba hívott számos újságírót és fotográfus-szerkesztők, akikkel együtt, a Digitális Fotó Magazin képviseletében, magam is izgatottan vártam az elegáns környezetben, ünnepélyes keretek közt megrendezett bemutatót. A 13 órára meghirdetett sajtótájékoztató, a japán gyorsvonatokhoz hasonlóan, percre pontosan indult. Rövid, a Nikon régi, legendás fényképezőgépeit bemutató felvezető után a vállalat elnöke állt a mikrofon elé és jelentette be, hogy történelmi nap ez a cég életében, majd átadta a szót szakmai helyettesének, aki bemutatta az új termékeket. Nem is egy, hanem egyenesen két fényképezőgépet, a Z 7-es jelűt, amely szeptemberben már megvásárolható, míg a Z 6 gépet, amely csak novemberben kerül a boltokba. Ezt követte az elkészült, valamint a tervezett objektívek bemutatása.

A bemutató nem protokolláris ceremónia volt, sajtótájékoztatóhoz illően az újságírók is kérdezhettek. Többször szóba került például a Sony Alpha, amely gép időben (mint tükör nélküli full-frames) megelőzte a Nikont. A válaszban elhangzott, hogy figyelik a piacot és látják, mennyire fejlődik a MILC kamerák piaca, ezért is erősítettek ebben az ágazatban. Ezek után következett a találkozás a fényképezőgépekkel, helyesebben a Z 7-est kaptuk kipróbálásra egy 4/24-70-es objektívvel és egy XQD kártyával (a gép csak ezzel működik). Egy óra volt ezen a napon a technikai ismerkedésre. A kis alapzoom kiválóan működött. Gyors volt, és kellően éles képet lehetett készíteni vele. Mivel volt nálam F bajonettes 2,8/24-70 objektív is, így kipróbáltam az FTZ adaptert. Ez az F csatlakozású objektívek használatát teszi lehetővé a Z gépvázakhoz. Nagyon jó, hogy kijött ez a csatlakozó, mert nélküle sovány lenne a géphez használható objektív park, és még egy ideig együtt fog élni – sokszor egy fotótáskában – az F és a Z bajonett. Az FTZ adapter felhasználásával az F bajonettes objektív rajza rendben volt. Az autófókusz érzésem szerint lassúbb lett egy kicsit, bár ez várható volt, de minden más funkció, képminőség és blendevezérlés rendben volt. A gép fénymérése többféle automatikus módban kiválóan működött. Különböző szituációkban, például, amikor egy-egy reflektor a képmező szélein bekerült a képbe, ez nem csapta be a gépet, a fő téma nem lett rosszul exponálva. Ami számomra még nagyon jó volt, az a 493 élességpont. Rengetegszer voltom már úgy, hogy a készülő kép valamelyik szélére vagy sarkába akartam élességet állítani, mert azt tartottam kompozíció szempontjából a legfontosabbnak. Az ilyen helyzeteket mindig valami trükkel, két lépésben kellett megoldanom, vagy kikapcsoltam az AF rendszert és kézzel állítottam élességet (van egy varázsa még ma is), de időt vesztettem. Az álló témáknál ennek kis jelentősége van, de a mozgásban lévőknél nem volt biztonságosan elkészíthető a kép. Gondoljanak egy sporteseményre vagy egy balett előadásra. Ha nincs meg a jó kép, sokáig elkísér minket a kudarc érzése, hogy ott volt a lehetőség, de… Az új technika persze nem jelenti azt, hogy a gép mindent megold helyettünk. Nem fog gondolkodni, komponálni. Nem veszi észre a döntő pillanatot, amikor exponálni kell, de ad egy új minőséget, amikor kellő tudással és gépismerettel (ez is nagyon fontos) elég csak a pillanat megörökítésére koncentrálnunk.
Tokióba az egy óra, amit kaptunk egy zárt helyen, kevés volt a tesztelésre, ezért a Nikon másnapra élményekkel teli túrát szervezett nekünk. Ezen a kiránduláson szintén a Z7-es fényképezőgép és ugyanaz a 2,8/24-70-es objektív állt rendelkezésünkre. A programban szép park, szamuráj bemutató és egy vizuális élményekkel is gazdagított kalandpark (amihez hasonlót magam is csak fényképeken láttam) szerepelt. A japán kertek csodálatosak, még akkor is, ha park méretűek. A szamurájok sajnos egy viszonylag sötét teremben harcoltak nekünk, ami így mindenkinek nehéz fotográfiai feladatot jelentett. Csináltunk azért néhány portrét is a harcosokról. Még ennél is nagyobb kihívás volt a vizuális élmény- és kalandpark, ahol mezítláb, térdig érő nadrágban vagy nadrágszoknyában kellet megjelenni (akin ilyen nem volt, ki tudták segíteni egy-egy rövidnadrággal). A hölgyeket előre figyelmeztették, hogy nem jöhetnek szoknyában, kiderült azután hogy azért nem, mert sok helyen a padlótól a plafonig minden tükör volt. Hát, ez a hely óriási kihívás volt. A gyorsan változó fények, a tükrök és közben a többszöri vízben gyaloglás mindenkinek maradandó élményt nyújtott.
Sajnos, az akkumulátorok még a régi teljesítményt hozzák. Hozzávetőleg háromszáz-egynéhány képnél lemerülnek, attól függően, hogy mennyit nézzük vissza elkészült képeinket. Javaslom mindenkinek, bármilyen fényképezőgépet vesznek, vásároljanak feltétlenül legalább egy tartalék akkumulátort. A profik legalább kettőt. (Nincs annál rosszabb, mint amikor nem tudjuk megörökíteni azt, amit szerettünk volna). A Z7 jól teljesített. Nyilván bizonyítani akarták az időjárás-állóságát is a fényképezőgépnek a szervezők, hogy egy részben vizes, nem igazán cseppmentes helyszínre is be merték küldeni a tesztelőket.
A Nikon az F szériával megtartotta a világ egyik legjobb minőségi fényképezőgép gyártója címet. Nem engedett a minőségből a D szériáknál sem, és jól indul a Z széria is. A kalandos nap végén, sok kollégámmal együtt, nehéz lélekkel adtam vissza a tesztgépeket. A tokiói fotós boltokban az új gépek marketingje már folyik. Prospektusok, ártáblázatok várják az érdeklődőket.