A képek az 1980-as, 1990-es években készültek. A periódus elején még nem látszottak a rendszerváltozás pontos körvonalai, de már recsegett-ropogott a szocializmus megannyi építménye. Bánkuti András a fiatalság minden kíváncsiságával, de már tapasztalt fotóriporterként gyűjtötte össze a képes kordokumentumokat, majd rögzíteni igyekezett a békés átmenet hozta változásokat is. Szisztematikusan dokumentálja képeivel a valóság őt érdeklő részeit. Nem lohol a divatos témák után, kivárja, amíg a divat őt éri utol.
Láttatta a mélyszegénységben élőket, az erdélyi menekültek és hajléktalanok hányatott sorsát, a nehéz körülmények közt élő bányászokat, a munkájukat vesztett dolgozókat. Eltökélt konokság jellemzi munkásságát, ahogyan kiválasztja az adott helyzetre legjellemzőbb beállítást, elgondolja, hogy mit akar megmutatni, megörökíteni, majd szelíden, de lebeszélhetetlenül közelíti meg a témát, alanyait. Időt és energiát rabló módszer, de láthatóan működik. (Kiragadott mondatok 2017-es párizsi kiállításom egyik méltatásából.)
A képek, többségük egy-egy sorozat része, megjelentek a Szélső értékek című könyvemben (Interart Kiadó, 2003)